3D nyomtatás 4. rész - Tévhitek

"A 3D nyomtatott alkatrészek gyengék!"

Talán ez a leggyakrabban hallott állítás a 3D nyomtatással kapcsolatban, azonban tartalmaz egy kis igazságot is. X-Y síkban (ez a rétegekkel párhuzamos sík) a 3D nyomtatott munkadarab ugyanolyan erős, mint egy fröccsöntött alkatrész, azonban egyes technológiáknál (FDM/FFF) a Z irány jellemzően gyengébb szokott lenni. Azonban ez nem azt jelenti, hogy nem használhatók nagy erőhatásokkal szemben műanyag alkatrészek. A megfelelő ellenállóképesség előállításhoz jó technológiát kell választani, illetve ha csak adott technológiát alkalmazhatunk, akkor az alkatrész elhelyezésével lehet trükközni. FDM technológiával (ideális környezetben) körülbelül 20%-ot veszít az anyag a mechanikai tulajdonságokkal szemben való ellenállóképességéből. SLS technológiánál ez 2-5%-nál mozog, így ezzel a technológiával kvázi izotróp alkatrészeket lehet nyomtatni.

"A fém 3D nyomtatott alkatrész gyengébb az öntött/kovácsolt munkadarabnál"

Lényegében a fém 3D nyomtatást tekinthetjük egyfajta hegesztésnek is. Ilyenkor az alkalmazott fémpor összeolvad, így egy homogén munkadarabot alkot, így az tisztább anyagminőség alakul ki mint egy öntött/kovácsolt munkadarabnál, mivel azokban előfordulhatnak zárványok, szennyeződések. Gyakran alkalmaznak fém 3D nyomtatással előállított munkadarabokat nagy igénybevételű helyeken, mint rakétákban, versenyautókban, így ez is meggyőző érv lehet a 3D nyomtatott alkatrészek szívóssága mellett.

"Egy 3D nyomtatóval bármit lehet csinálni"

A 3D nyomtatás felhasználási köre tényleg széles, azonban nem minden esetben a legjobb megoldás. Ugyan nagy darabszámú alkatrészeket nyomtatni gazdaságosan, de egy adott darabszám felett a fröccsöntés gazdaságosabbá válik. Természetesen a forgácsolási műveleteket sem lehet elfelejteni, ugyanis egy menet elkészítése nem célszerű additív gyártási eljárással. Az additív megmunkálással kiválthatóak egyes szubtraktív megmunkálások, azonban nem minden esetben gazdaságos a 3D nyomtatás a forgácsolással szemben.

"A 3D nyomtatás drága"

Sajnos, ez az állítás meglehetősen szubjektív. Egyes esetekben lehet a 3D nyomtatás drága (például több ezres darabszámoknál már célszerű lehet fröccsönteni) néhány esetben viszont olcsó (például egy-két darab egyedi gyártásánál). A mennyiségen felül az alkatrész komplexitása, alapanyaga és a nyomtatási ideje is befolyásolhatja a nyomtatás költségét. A 3D nyomtatók ára is széles skálát fed le, ugyanis vásárolhatunk már 100.000 Forint alatt is 3D nyomtatót otthoni használatra (vagy akár építhetünk is magunknak, ha a belső mérnököt szeretnénk előhozni magunkból), de ipari nyomtatókat is találunk kedvező alacsonyabb árkategóriában, azonban a határ a csillagos ég. 

"A 3D nyomtatás egy modern technológia"

A 3D nyomtatás az elmúlt 10 évben meghódította a világot, és közismerté vált, azonban ez nem egy új technológia. Az első koncepciót David Jones brit vegyész fejlesztette ki, az 1970-es évek közepén. Pár évvel később már több 3D nyomtató rendszert fejlesztettek ki, ez alapozta meg a mai 3D nyomtatókat. Az additív megmunkálás az 1990-es évektől kezdve terjedt el, azóta a népszerűsége töretlen.

"A 3D nyomtatás során csak egy anyagból készülhet a munkadarab"

Ez az állítás inkább jellemző az otthoni, hobbi gépekre, mintsem az ipari gépekre. Az alkalmazott technológia ugyan befolyásolja, hogy egy vagy több anyagot akarunk használni (például porágyas technológiák esetén nem lehetséges a több anyag), viszont így is lehetőség van az igények kielégítésére. FDM technológiánál gyakran alkalmaznak két nyomtatófejet, ahol az egyik modell anyagot a másik támasz anyagot nyomtat. A Polyjet technológiánál gyantát a nyomtatófejben összekeverik, így különböző színű, keménységű vagy áttetszőségű anyagok is nyomtathatók, ezáltal egyben ki lehet nyomtatni egy kész terméket.